Select a language
This text has been auto-translated from English.
A száműzetésben élő független orosz újság Meduza hosszú cikket szentel (eredetileg az Signal orosz nyelvű hírlevélben jelent meg) arról, hogy "az emberek nagykorúvá váltak, és most alkotják a fiatal felnőttek kohorszát, akik megöröklik, ami Vlagyimir Putyin után következik Oroszországban". Ezt a csoportot a sajtó "Putyin generációnak" nevezte el, ami talán nem helyénvaló, tekintve, hogy az orosz vezető 1999 óta, összesen 26 éve van hatalmon.
Más tanulmányok arra utalnak, hogy ez a generáció egyre apatikusabb és depolitizáltabb. "A kutatók ezt annak tulajdonítják, hogy ez a generáció a politikai mező Putyin és szövetségesei által végzett általános "megtisztítása" idején nőtt fel" - írja Iskender Jaszavejev szociológus. "a tudósok nagy óvatossággal közelítenek a 'Putyin-nemzedékhez'" - magyarázza, mert "nem alakult ki azonnal egységes ifjúsági politika, amikor Putyin átvette a hatalmat Oroszországban. [...] Az "ifjúság" fogalma, beleértve annak jogi meghatározását is, többször változott Putyin alatt. Eredetileg... a 14 és 30 év közötti embereket jelentette, majd 35 évre bővült, és a jövőben 38 évre emelkedhet az "ifjúság" felső határa."
A 2011-2013-as tüntetésekkel az orosz hatóságok növelték "hazafias programjaikat" és internetes jelenlétüket, majd a Krím annektálásával és a 2014-es Ukrajnában zajló háborúval ezek a programok egyre inkább militarista jelleget öltöttek.
A Levada Center névtelenséget kérő szociológusa szerint a a közvélemény-kutatások nem mutatják a kormány támogatását a fiatal oroszok körében: "2022 óta mindenki számára teljesen világossá vált, hogy mit lehet és mit nem lehet nyilvánosan mondani", különösen a súlyos büntetések miatt.
A szociológus szerint "az orosz fiatalok az ország kulturálisan legnyugatibb csoportja. Ez főként azért van így, mert többségük külföldi popkultúrát fogyaszt, és ezt a tendenciát az agresszívan nyugatellenes belpolitika és az állami propaganda nem tudta megfékezni". A tanulmányok szerint a fiatal oroszok még mindig a legtoleránsabb demográfiai csoport az országban, annak ellenére, hogy betiltották a "melegpropagandát", és az orosz hatóságok minden LMBTQ+ csoportot "szélsőséges szervezetnek" bélyegeztek."
Az orosz hatóságok az összes LMBTQ+ csoportot "szélsőséges szervezetnek" minősítették.
Az elmúlt 40 évben az orosz állampolgárok szinte folyamatosan a fronton lévő férfiak közé tartoztak, Afganisztántól (1979-1989) Csecsenföldön át (1994-1996 és 1999-2009), majd 2014 óta Ukrajnában.
A fiatal ukránok és a háború
"Ukrajna: Feláldozott ifjúság?" - ez a címe annak a dokumentumfilmnek, amelyet Charles Comiti háborús riporter készített a francia M6 tévécsatorna számára a háborúval való együttélésről és a háborúban való felnövekedésről. "A konfliktus első napjai óta filmezem ezeket az új generációkat, akik egy szabad országról álmodnak. És minden alkalommal, amikor filmezek, ugyanaz a történet: remény, rugalmasság, fájdalom ... és düh" - meséli az újságíró elmondja Le Monde. A Comiti által megkérdezett fiatalok egy része azért vonul be, "hogy a háború minél hamarabb véget érjen", míg mások megpróbálják elkerülni a sorozást: "Csak fiatal akarok lenni" - mondják.
A Guardian tudósítója Luke Harding Kijevben ír azokról, akiknek egyszerűen elegük van. "A pontos szám katonai titok" - írja az ukrajnai dezertőrökről -, "de a tisztviselők elismerik, hogy a számuk nagy. Azt mondják, ez érthető, amikor a fáradt katonák hónapokig szolgáltak megfelelő pihenő nélkül."
A francia-német televíziós csatorna Arte számára Léo Sanmarty beszámol arról, hogy 2024 januárja és augusztusa között több mint 15 ezren dezertálnak, ötször annyian, mint 2022-ben és kétszer annyian, mint 2023-ban. Az állomás egy másik jelentése felveti a kérdést: "Két év konfliktus után az ukrán társadalom dilemma előtt áll: hogyan védheti meg magát egy ország anélkül, hogy korlátozná polgárai szabadságát?"
Az ukrán mozgósítási modell
"Legyünk őszinték. A probléma nagy. Ez természetes egy olyan helyzetben, amikor három évig tartó nagy háború van mögöttünk. Az emberek kimerültek. Látni akarják a családjukat. A gyermekeik nélkülük nőnek fel. A kapcsolatok megszakadnak. A feleségek és a férjek nem tudnak örökké várni. Egyedül érzik magukat" - mondja Luke Hardingnak Olha Reshetylova ukrán katonai ombudsman. Reshetylova emberi jogi aktivista: őt választotta ki Volodimir Zelenszkij elnök tavaly decemberben erre a szerepre, hogy a katonák jelenthessék a jogaik megsértését, magyarázza The Kyiv Independent.
"Van ez a posztszovjet örökségünk, ahol a katona a parancsnok rabszolgája. De Ukrajna hadserege átalakulóban van. Megpróbáljuk megváltoztatni, modernebbé és emberközpontúbbá tenni" - magyarázza Reshetylova. "Ahogy én látom, Európa hadseregei azok, amelyek távollétükben nincsenek szabadságon. Nem értik - vagy nem akarják megérteni -, hogy ez az ő háborújuk is" - zárja mondandóját.
A helyzet enyhítésére az ukrán parlament szavazott arról, hogy eltörlik a dezertőrökre kiszabható büntetőjogi szankciókat (12-15 év börtön) azok számára, akik visszatérnek zászlóaljukhoz, a juttatások teljes visszaállítása mellett. Elfogadtak egy törvényjavaslatot is, amely lehetővé teszi a katonák számára, hogy más egységekbe helyezzék át magukat, így elkerülhetik az alacsonyabb és magasabb rangúak közötti konfliktusokat. A mozgósítás Ukrajnában mostantól kötelező a 25 és 60 év közötti férfiak számára.
Egyebek 370 000 ukrán katona sebesült meg. Közülük több mint 50.000 amputált.
A Le Grand Continent francia történész Anna Colin Lebedev, aki a posztszovjet társadalomra specializálódott, hosszú és érdekes elemzést nyújt az ukrán katonai mozgósítási modellről mint a társadalom egészének tükréről: "A 2024 januárjában végzett felmérésben a megkérdezetteknek mindössze 18 százaléka nyilvánította a mozgósítást haszontalannak vagy lecserélhetőnek. 82 százalékuk számára a környezetük szükségesnek tartja, de csak akkor, ha az igazságos."
A "méltányosság" - magyarázza Colin Lebegyev - azt jelenti, hogy van egy leszerelési időpont (jelenleg ez szinte elképzelhetetlen), és magában foglalja a társadalmi igazságosságot is, vagyis az összes társadalmi réteg bevonását. "Hiba lenne azonban az ukrán hadsereg toborzási nehézségeit annak jeleként értelmezni, hogy a társadalom demotivált, vagy nem hajlandó ellenállni Oroszországnak. A háborúhoz való hozzájárulás és a fegyverkezéshez való hozzájárulás nem egyenértékű: a második esetben a fegyverkezés mikéntjének kérdése a központi kérdés. A társadalom értékrendjéről van szó, valamint arról, hogy a polgárok milyen viszonyban vannak az államukkal és a fegyveres erőikkel. A mai háborúra való mozgósítást nem lehet a tegnapi rendszerekkel végezni, amelyeket nem csak más háborúkra, hanem olyan társadalmakra terveztek, amelyek már nem léteznek. Ukrajna lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjunk azon, hogy saját társadalmaink hogyan kezelnék a háborús mozgósítás szükségességét."
In partnership with Display Europe, cofunded by the European Union. Views and opinions expressed are however those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the Directorate‑General for Communications Networks, Content and Technology. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible for them.
Join the discussion
Become a member to translate comments and participate